2. fejezet

A csoportbeosztást nehezen tudtuk elkezdeni. Mindenki kíváncsi volt, hogy melyik csoportba kerül.

- A csoportok a következők: - mondta Tóth. - Rendrakó, mosó, kukás... - a kukás szó hallatán mindenki rémülten kezdett sugdolózni a mellette ülővel, nehogy abba a csoportba kerüljön. - ...ruhaszárító és főző.

- A csoportok tagjai pedig... - kezdte Kiss, és mindenki rá nézett. Izzadtunk, mintha valami afrikai szavannán lennénk, sőt, még jobban. - Rendrakó: Boti, Antónia, Kristóf, Emese és Benedek. - a megkönnyebbülés sóhaja hallatszott az egész osztályban, ettől az öt embertől. Kiss elmosolyodott. - A mosó csoport: Melinda, Tamás, Marci, Aladár és én. Én is fogok segíteni. A kukás csoport: Orsi...

- Neee!!! - hallatszott az egész osztályban.

- Orsi, nyugi! Lesz gumikesztyű, és ha a többiek, meg ti nem szemeteltek sokat, akkor keveset kell majd takarítanotok. Nos, hol tartottam? - kérdezte saját magát Kiss. - Ja, igen! Vilmos...

- A fenébe!!!

- Vilmos, már másodszorra szóltok bele a mondandómba!

- Elnézést, tanárnő.

- Zsolt, Márk, Anna és Réka. - ez a hat ember akkorát sóhajtott, hogy olyat még senki nem hallott, és nem is fog hallani. - A ruhaszárító csoport: Gergő, Eszter, Ági, Sára, Miki. - megkönnyebbültem. Ez nem nehéz, és a legjobb, hogy egy csoportban voltam Eszterrel. - Akinek pedig nem mondtam a nevét, az a főző csoportban van. Nekik Tóth tanár úr, és Marika néni fog segíteni. Rendben, most minden csoport álljon egy helyre! - mondta Kiss. Én egyből odamentem Eszterhez.

- Gyülekezzünk itt. - ajánlottam.

- Oké. - mindenki követett engem, és odajött hozzánk Ági és Sára. Miki állt a saját padja mellett, és nézte a földet. Egyik haverjával sem került egy csoportba. Nem mondanám, hogy rosszban voltunk, csak ritkán beszélgettünk, aztán, mikor észrevette, hogy nem az ő padjánál gyülekezünk, ő is odajött hozzánk.

- Oké. - mondta saját magának. - Tanárnő, most mit kell csinálni?

- Most elindul minden csoport , és a második, ismétlem: a második emeleten keresnek egy osztálytermet. ott fognak aludni, ott fognak csinálni mindent.

- Rendben. - mondta kórusban az egész osztály. Elindultunk. Végigjártuk az egész szintet, de nem találtunk "megfelelő" osztálytermet. Aztán Eszter rámutatott az egyikre. Ez legyen. Ez a tavalyi osztálytermünk.

- Ez jó. - mondtam.

- Ja! - szólt Miki.

- Itt elfér az összes cuccom? - kérdezte tőlünk Sára.

- Hát remélem. - suttogja saját magának Ági, aki eléggé visszahúzódó. Senki sem beszél vele, cserébe ő sem beszél senkivel.

- Most itt álldogálunk, vagy bemegyünk? - kérdezi viccesen Eszter, és bemegy az osztályterembe.

- Át lehet rendezni, nem? - szólal meg Ági.

- Hát, biztos. - mondtam. - Miki menjünk fel, és hozzunk le öt szivacsot!

- Oké, megyek. - mondta, majd elindult. Felmentünk, és először kettőt, majd még kettőt, és még egyet hoztunk a szivacsokból. Addig a lányok eltolták a padokat az ajtó felőli fal mellé. A székeket összevissza rakták le, majd öten leraktuk a szivacsokat. Az osztályterem tök jól nézett ki. Büszkén álltunk ott. Büszkék voltunk arra, hogy így berendeztük  termet. De mindenkiben volt egy kis félelem. Egy kis félelem, ami egyre nagyobb lett...