17. fejezet

Öt nap? Egy frászt! Sosem tudom betartani az ígéreteimet, de remélem nem utáltok még. Ezzel a fejezettel kicsit elkéstem, de ez lehet, hogy jó is, olyan szempontból, hogy érlelődni hagytam a 16. fejezetet. Jó olvasást, még egyszer bocsánat, és várom a kommenteket!

Teljesen megfogott az az álom. Minden éjszaka be kell jutnom az Álomvilágba, hogy négyen meggátoljuk, hogy Mortem kijusson az Attraksin világba, és feldúljon mindent. Mielőbb meg kell találni a Animákat, és utána őt is el kell pusztítani. Mellettem Miki, éppen a pólóját vette. Veszélyben vannak. Eszembe jutott, hogy még tegnap kitört a folyosó végi ablak.

- Gyerekek! - jött be Tóth. - Gyertek majd ki az első emeleti folyosóra, tíz perc múlva!

- Rendben, tanár úr! - mondtuk.
- Ajjaj! - súgta a fülembe Eszter. - Mit álmodtál? - kérdezte, majd furcsa ujj mozgatásokat, és kézmozdulatokat csinált.
- Jól vagy? - kérdeztem szintén suttogva.
- Persze.
- Azt álmodtam, hogy egy Álomvilág nevű helyen vagyok, és találkozok három emberrel, meg egy Sötétséggel.
- Te?
- Igen. - azonnal megfogott, majd a falhoz lökött. Nagyon dühösnek látszott.
- Ki vagy te? - kérdezte annyira lassan, közben meggyőzően, és irtó ijesztően, hogy az ember az ilyenre mindig kényszert érez válaszolás terén.
- Varga Gergő. - mondtam röhögve. Tudtam, hogy nem ezt akarta hallani, de egy kis humor sosem árt. Na, de mi van Eszterrel? Begolyózott? Aztán ugrott be, hogy lehet, hogy köze lehet az Álomvilághoz, a Halálvilághoz, a Varázsvilághoz és az Attraksin világhoz.
- Te már meghaltál? - kérdeztem tőle.
- Lehet, hogy a Halálvilágból jött vissza. - gondoltam.
- Nem! - mondta, és furcsán nézett rám.
- Akkor ezt most álmodod? - mondtam, de aztán jónak éreztem hozzátenni a következőt: - Hülye kérdés volt.
- Ha tudsz a világokról, akkor neked elmondhatom, nem? - kérdezte, de nem tudtam megállapítani, hogy tőlem, vagy saját magától.
- Ne tőlem kérdezd.
- Nem is tőled kérdezem!
- Oké.
- Én...ööö...mágus vagyok.
- Mi?
- Igen.
- Mióta?
- Születésem óta.
- Miért nem mondtad nekem, azután, hogy tudomást szereztél a képességeimről?
- Mert nem voltam biztos benne, hogy nem a Sötétségnek dolgozol!
- Nem, de találkoztam vele az Álomvilágban, éjszaka.
- Tényleg?
- Nem volt még ott három gyerek?
- De.
- Ti négyen vagytok a Kiválasztottak.
- Tényleg? Ezt Johanna nem is mondta.
- Ki az a Johanna? Az egyik Kiválasztott?
- Igen.
- Gondoltam. Jó, hogy van egy lány is.
- Hát, igen. - kicsi szünet következett. Csak bámultunk egymásra.
- Gyertek már! - törte meg a csendet Miki. - Tóth csak rátok vár!
- Megyünk!