2015. szeptember 6., vasárnap

18. fejezet

Tóth nagyon dühös volt akkor, mikor odaértünk.
- Hol voltatok?! - rivallt ránk. - Csak rátok vártunk.
- Elnézést, tanár úr! - mondtuk mindketten egyszerre.
- Rendben! Tehát, az éjszaka folyamán... - kezdte. - ...valaki, vagy valakik betörték ezt az ablakot.
- Tanár úr! - szólította meg Aladár Tóth-ot. - Nem lehet, hogy a nagy víznyomástól tört be az ablak? Hiszen megtiltotta, hogy éjszaka járkáljunk.
- Tudom, hogy megtiltottam, de vannak olyanok, akik ezt nem veszik figyelembe. - nézett Mikiék felé.
- Nem mi voltunk! - kiáltottak fel mind a négyen.
- Én nem is mondtam, hogy ti voltatok. - mentegetőzött Tóth. - Csak arra néztem.
- Véletlenül pont annak a fiúnak a szemébe néz, aki mindig rosszat csinál, és pont akkor teszi ezt, mikor éppen egy ablakkitörésről beszélünk? Micsoda véletlen!
- Elég legyen!
- Nincs igazam?
- De! - lépett Tóth elé Kiss. - Most neki van igaza. - Tóth szeme villámokat szórt. Akire ránézett, annak inába szállt a bátorsága, akármekkora is volt az.
- Tanárnő... - kezdte mondandóját. - ...abban egyet kell értsen, hogy ezek a gyerekek... - és Mikiékre mutatott. - ...sok rosszat tettek az iskolána, a tanároknak és a diákoknak. Szóljon, ha nincs igazam!
- Igaza van, tanár úr, de nem kell mindent rájuk kenni, csak azért, mert egyszer-kétszer csináltak valami rosszat.
- Egyszer-kétszer?! Ezek mindig azon törik a fejüket, hogy hogyan okozhatnak bajt.
- Az nem igaz! - kiabált Levi.
- Te maradj csöndben! - rivallt rá Tóth. Az arca tiszta vörös volt a feszültségtől, és ahogy ránk nézett... Arról jobb nem is beszélni. - Én most a tanárnővel beszélek!
- Neki is lehet véleménye! - szól közbe Kiss.
- Lehet, de nem kell kinyilvánítania!
- Dehogynem! Épp arra nevel ez az iskola! Azért van a diák, tanár-társulat!
- Az egy nagy hülyeség!
- Tehát már az iskola is hülyeség?!
- Nem ezt mondtam! - mi csak álltunk ott, és néztük, hogy hogyan vitatkozik két olyan tanár, akik eddig semmilyen ellenségeskedést nem mutattak, sőt! Mindenben egyetértettek, akár egyik mondta, akár másik. Most meg... olyan érzésünk volt, hogy mindjárt széttépik egymást a dühtől. Nem zavartatták magukat. Elég ciki lehetett, hogy egy egész osztály állt előttük.
- És biztos vagyok benne, hogy tudták, hogy arról a jelenetről az egész iskola tudomást fog szerezni. És mi csak hatodikosak voltunk. A felettünk lévő osztályok, plusz még a tanárok mit fognak szólni ehhez? - sprintelt végig az agyamon ez a gondolat. Jó gyorsan. Esztert próbáltam keresni szemeimmel, de előttem állt Miki és Levi, akik enyhén szólva magasak. Hátranéztem, és Eszteren akadt meg a szemem. Odamentem hozzá. Látszott rajta, hogy mikor észrevette, hogy elindulok felé, nem repdes az örömtől.
- Figyelj,... - keztem a fülébe súgni a gondolataimat. - ...ugye nem haragszol?
- Miért nem mondtad el nekem?
- Mit?
- Azt, hogy te vagy az egyik Kiválasztott!
- Mert akkor még ezt nem tudtam.
- Hát, persze!
- Tényleg! - Eszter gúnyosan felemelte a szemöldökét.
- Rendben. - sóhajtott.
- Köszönöm.
- Tehát én nem vagyok jó tanár?! - üvöltött Tóth.
- Nem ezt mondtam! - kiabált Kiss.
- Akkor?!
- Azt, hogy meg kell adni a gyerekeknek a választási lehetőséget!
- Miért, én nem adok?
- Nem!
- Nincs igaza!
- Dehogynem!
- Nincs!
- De!
- Nincs!
- Ki is futatta őket erdei iskolában?
- Én! De megérdemelték!
- Hülyeségeket beszél!
- Tanár úr, és tanárnő! - üvöltötte el magát Bogi.
- Mi van?! - üvöltöttek rá mind a ketten.
- Szerintem jobb lenne, hogyha mindketten lenyugodnának, mivel ez mostmár kezd idegesítő lenni. - mi csak néztünk. Még ha beszélni akartunk volna, amit nem akartunk, akkor se tudtunk volna. Bogi sokszor okoskodott már, de nem a tanárokkal. Tátott szájjal bámulta hármukat az egész 6. a. Meglepődötten néztünk a semmibe, majd Bogi folytatta. - Mindketten menjenek egy külön osztályterembe, és feküdjenek le.
- Előbb ki kell deríteni, hogy ki törte be az ablakot.
- Ennek sosem lesz vége. - súgta a fülembe Eszter.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése