El sem hittem, hogy ez történt. Egy kis idő múlva megint elhagyta egy csepp a kezemet. Nem tudtam, hogy hogy csináltam, de élveztem, majd meghallottam egy zörgést. Hátranéztem, és lábdobogást hallottam. Mire a folyosó közepére értem, csak a haját láttam a "megfigyelőből", és ezáltal megtudtam, hogy lány. Nem futottam utána.
Egész nap foglalkoztatott, hogy ki volt a megfigyelő, de mivel sok lány van az osztályban, ezért nem tudtam kideríteni. Hosszú hajat láttam, úgyhogy Eszter, Antónia, Anna és Bogi nem jöhet szóba. Mikor ezt átgondoltam, megnyugodtam, hogy nem Eszter látott. Aztán jött az, hogy az illetőnek barna haja volt. Emese, Melinda és Orsi kiesett, mivel Emesének szőke, Melindának és Orsinak pedig fekete. Ki maradt? Réka, Ági, Sára és Veronika. Zuhanyzás és vacsora között, mikor mentünk az ebédlő felé, Mikivel beszélgettem. Elfelejtettem mondani, hogy Miki nagyon hálás volt azért, mert kimentettem, és szinte mindent megcsinált, amit mondtam neki. (Nem utasítottam olyan sokat, de például amikor mondtam reggelinél, hogy hozzon valaki poharat, akkor ő egyből felpattant, és intézkedett. Még az is volt, hogy felment a másodikra, ebéd közben, és lehozta a tolltartómat, ami azért kellett, hogy mutassam meg Eszternek. Nem tudom, hogy miért érdekelte Esztert, de megmutattam neki.) Mikit sosem láttam ilyennek. Mindig nagymenősködött, amikor egy szót is akartam hozzá szólni.
- És az oroszokról, meg az amerikaiakról mit gondolsz? - kérdezte Miki.
- Semmit. Hagyni kell őket, hadd uralják az egész világot. Az ők gazdasági harcuk, Magyarországot nem érinti. - mondtam. - Szerencsére! - tettem hozzá.
A vacsora sonkás kenyér volt paradicsommal és uborkával. A főző csoport mindig, kivétel nélkül, finomat csinált, de ekkor...Ez a vacsora nem sikerült túl jól. De legalább a menzánál jobb ellátást kapunk. Vacsora után mindenki a termébe vonult.
- Jaj, ne!!! - kiáltott fel Sára, mikor meglátta, hogy valaki kiöntötte a körömlakkját. - Miki!
- Nem én voltam! Most tényleg nem. - Miki tavaly tönkretette Sára rúzsát, majd az egészet Levire kente. Ezek után, egy-két hónapig nem voltak jóban.
- De! Te voltál tavaly is, és megint szórakozni akarsz velem!
- Sára, most tényleg nem én voltam! Esküszöm! Miért csináltam volna?
- Mert te ilyen vagy! - vágta rá Sára.
- Mi? Én ilyen vagyok?
- Igen! Bunkó vagy!
- Ez nem is így van!
- Dehogynem! Te is tudod!
- Hát, akkor rólad is lehetne beszélni! Jó sokat! Ne gondold, hogy tökéletes vagy!
- Én ilyet nem mondtam!
- Nem mondtad, de kifejezted!
- Én, nem!
- Dehogynem!
- Nem!
- De!
- Nem! - üvöltött Sára, és kifutott a teremből. Miki ment utána.
- Miért csináltam volna újra, hogyha akkor is, jó nagy büntetést kaptam?
- Csak azért, mert...Már mondtam! Te ilyen vagy!
- Persze, persze!
- Álljatok már le! - ugrott kettejük közé Eszter.
- Légy szíves, ne szólj bele! - rivallt rá Miki.
- Hé! Nyugi! - álltam Eszter elé.
- Na, jó, mindenki maradjon nyugton! - üvöltötte Ági. Mikinek már teljesen kivörösödött az arca.
- Mi ez a nagy lárma itt? - jött oda hozzánk Tóth.
- Miki kiöntötte a körömlakkomat!
- Nem is én...
- Nyugalom! Hívtátok már a kukás csoportot? - kérdezte Tóth.
- Még nem. - felelt Eszter.
- Akkor, Eszter légy szíves!
- Rendben. - mondta Eszter, és azonnal elindult. Kis idő után ott termett Orsi, Vilmos, Zsolt, Márk, Anna és Réka együttese.
- Hol van a lakktócsa? - kérdezte Zsolt.
- Bent. - mondta Sára.
- Szép volt! - röhögtek Vilmosék, majd pacsit próbáltak adni Mikinek, de az nem nagyon volt jó kedvében.
- Nem én voltam!
- Ó, dehogynem! - kiabált Sára.
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Ezt most azonnal fejezzétek be! - utasította őket Tóth. - Most!
- Elnézést. - húzta be a fejét Miki.
- Bocsánat. - mondta Sára.
- Már tiszta! - jött ki elégedetten a teremből Zsolt.
- Köszönöm, Zsolt.
- Szívesen, tanár úr!
- Mehettek.
- Mi még maradnánk! - mondta Vilmos és Márk. - Kíváncsiak vagyunk az eredményre.
- Nem érdekel! - mondta Tóth. - Ti is, meg a többiek is elmentek.
- Rendben. - mondtuk kórusban.
- Miki, Sára! Ti maradjatok itt!
- De, tanár úr, én nem csináltam semmit! - tiltakozott Miki.
- Az majd kiderül! - zárta le a beszélgetést Tóth, majd halkan kezdtek beszélni, amit már nem hallottunk.
- Szerintem nem Miki volt. - súgtam oda Eszternek.
- Szerintem se. Mit szólnál, ha este nyomoznánk?
- Nyomoznánk? - azt hittem, hogy nem halottam jól.
- Igen.
- Oké. - mondtam, majd bementünk, és lefeküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése